Gyógyítás

Az allergiás nátha és a gyakran társuló kötőhártya-gyulladás legfontosabb kiváltója, (mediátora) a hisztamin. A kezelés a hisztamin hatásának megakadályozására irányul. A terápia alapját napjainkban a második és harmadik generációs antihisztaminok adják.

Enyhébb esetben helyileg, orrspray, szemcsepp formájában alkalmazhatók. A szájon át adható modern antihisztaminok előnye, hogy a szénanátha legtöbb tünetére hatnak. Orrviszketés, tüsszögés, vizes orrfolyás, kötőhártya-gyulladás, csalánkiütés, bőrtünetek, a hajlatokban jelentkező, viszketéssel járó bőrelváltozások hatásos kezelésére is alkalmasak. Napi egyszeri alkalmazásuk elegendő. Nincs álmosító mellékhatásuk. Iskolásoknak is adhatók. A szénanátha súlyos formájában kialakuló orrdugulás kezelésére azonban kevésbé hatásosak.

Az orrdugulást hatásosan a lokális "corticosteroidok" csökkentik.
(A gyulladás elleni védekezésben a szervezet természetes védelmét a mellékvesekéreg által termelt corticosteroid-nak nevezett hormonok biztosítják.) A helyileg alkalmazható szteroid készítmények, ha nem szívódnak fel, nem befolyásolják a szervezet hormonháztartását, és nagyon jó gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek. Minden orrtünet vonatkozásában hatékonyabbak, mint az antihisztaminok, de hatáskezdetük nem olyan gyors. A maximális hatás kifejtéséhez hetekre lehet szükség.

A súlyos szénanáthás betegeknek a corticosteroid orrspray alkalmazását már a pollenszezon előtt el kell kezdeni, hogy a pollenszórás idejére már maximálisan hasson. Gyermekek esetében fokozott óvatossággal adhatók, mivel az allergiás náthához gyakran társul asztma, melynek inhalációs corticosteroid a terápiája. A mellékhatások elkerülésére külön figyelmet kell fordítani!

Fiatal gyermekkorban, enyhe szénanáthában veszélytelenül használható megelőző szerek, az úgynevezett membránstabilizálók. A sejtmembránt megerősítve gátolják a hisztamin felszabadulását.

A közönséges nátha megszüntetésére használt, érösszehúzó orrcseppek szénanáthában egyáltalán nem veszélytelenek. Rövid ideig jól megszüntetik az orrdugulást, de hosszabb használat után maga a gyógyszer váltja ki a rhinitist. Egy hétnél tovább sem gyermeknek, sem felnőttnek nem javasoltak.

Megfelelő kezeléssel gyakran lehet tünetmentességet elérni, és a szénanátha terápiája egyben az allergiás asztma prevencióját is jelentheti. Gyermekkorban is törekedni kell a helyes diagnózis felállítására, akkor is, ha nehéz azonosítani az allergént. Csak így lehet hatásos az allergén eltávolítása vagy elkerülése.

A tünetek fellépése előtt megkezdhető, hatásos, preventív gyógyszeres kezeléshez ismerni kell az allergének előfordulási helyét, és megjelenésük idejét.
Súlyos betegeknél, amikor a preventív lehetőségek, és a gyulladáscsökkentő kezelés hatástalan, immunterápiára lehet szükség.