Kommunikáció

Teendők asztma gyanúja esetén.

1. Az asztma tüneteinek ismerete:

• száraz köhögés, főként éjszaka (észlelő a szülő)
  vagy, testi megerőltetés után(testnevelő tanár hallja)
• légszomj, mellkasi feszülés (a beteg érzi)
• sípoló légzés, kapkodó légvétel
• szemmel látható nehézlégzés
  (a beteg környezetében mindenki számára nyilvánaló tünetek)

2. Az asztma diagnózis felállítása, (szakorvosi feladat)

3. a lépcsőzetes kezelés (az asztma súlyossága szerinti terápia).
Beállítása a lehető legkorábbi időpontban:
A beteg folyamatos gondozása orvosi feladat (gyermektüdőgyógyász szakorvos, háziorvos közösen)

4. A betegoktatás: a gyógyszerek helyes használatának elsajátításával kezdődik. Az asztma nővér vezető szerepe mellett, betegtájékoztató füzetek és gyermekeknek szüleik segítenek. Ha minden résztvevő segítségével megvan a diagnózis, ismert a kezelés módja, a beteg együttműködése szükséges még!

5. Az együttműködő beteg a legfontosabb!
Saját állapotának értékelésére az asztmás gyermek már kisiskolás kortól megtanítható.
A súlyosság megítélésében segít, ha tüneti naplóban rögzíti, hogy

• milyen gyakran van nehézlégzése,
• jelentkezik-e futáskor köhögés, sípolás,
• hányszor kellett a rohamoldó gyógyszerét használnia,
• volt-e szüksége sürgős, ügyeleti ellátásra, kórházi felvételre.

Mindazoknak, akik asztmás gyermekkel valamilyen módon foglalkoznak, kommunikálniuk kell egymással. Kommunikáció nélkül elvész a segítőszándék, és rosszabb az eredmény.